Nézzük most azokat, akik kitartóan és tudatosan jógáznak nap, mint nap! Van egy olyan jógás réteg, akik nemcsak a matracon ’jógáznak’, hanem a mindennapjaikat is a jógatanításoknak megfelelően próbálják élni. Őket nem lezüllött hippiként kell elképzelni, akik az aluljárókban kéregetnek, vagy akik eldugott kis tanyán folytatnak öko gazdálkodást. (Na jó, ezutóbbi esetén biztos vannak ilyen szerencsések is.) Teljesen hétköznapi emberek az irodából, a pékségből, a benzinkútról. Van, akinek ki van varrva a testet szanszkrit szövegekkel meg Ohm szimbólummal, ami árulkodó lehet, de ugye tudjuk, hogy minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. (Remélem másban is ilyen mély nyomokat hagyott az általános iskolai biológia óra.)

Ami a matracon történik ilyenkor

Akik spirituális útként tekintenek a jógára, azok számára a gyakorlás olyan, mint egy szent rituálé, ami minden alkalommal közelebb viszi őket egy fontos cél felé. Ezért képesek pl. az ashtangások heti hat nap hajnali 4-5-kor kelni, hogy még munka előtt elvégezhessék a 2 órás gyakorlásukat. Őrültség volna? Vagy komoly fegyelmezettség, amire nem mindenki képes (és inkább megmagyarázzák, hogy miért baromság az ilyesmi)?

Az a napi két óra (vagy több-kevesebb), amit a matracon töltenek az az idő, amikor lehetőségük van jobban elmélyülni magukban, megismerni magukat, és meghajolni egy nagyobb erő előtt. Ez már messze nem arról szól, hogy elég erős vagy hajlékony-e valaki, hogy meg tudja csinálni a pózokat. Ezen a szinten az, hogy valaki a nyakába tudja-e venni a lábát, már nem csupán fizikai képesség kérdése, hanem mentális és lelki edzettségé is. A haladó jógások a saját mélyen gyökeredző gondolati beidegződéseiket, korlátozó hiedelmeiket, viselkedési mintáikat és meggyőződéseiket írják felül, amikor elmélyítik gyakorlásukat.  Valószínűleg érezhető, hogy ez nem kéthavi munka eredménye lesz. Talán vannak olyanok, akik tudat alatt kerülik a jógát, mert valljuk be, elég félelmetes dolog az, amikor fel kell adnod minden eddigi biztosnak vélt elképzelésedet magadról és a világról és le kell tenni az ego-dat a kispadra. A modern világban nem tanítják, hogyan eddzük elménket, hogyan érjük el azt, hogy ne a gondolataink és érzéseink rángassanak minket báb módjára, hogyan koncentráljunk, és hogyan legyen nálunk a gyeplő. Talán ezért is van az, hogy az amúgy művelt, szuper logikával és intelligenciával rendelkező emberek is sokszor hullámvölgyben érzik magukat. Még jó, hogy itt ez az 5000 éves módszer, amit segíthet nekünk, ha nyitottak vagyunk rá.

És ami a matracon kívül zajlik

Az egész jógagyakorláson túlmenve, a jógikus életmódot folytatók a leghétköznapibb dolgokban is próbálnak tudatosan, a jógatanításaiknak megfelelően cselekedni. Vegyük például az egyik tiltást, az ahimszát, ami ’nem ártás’-t, ’erőszakmentesség’-et jelent. A mindennapi életben ez azt jelenti, hogy nem ártasz másnak, legyen az ember vagy állat, se gondolatban, se szóban, se tettekben. Tehát amikor a hétfő reggeli dugóban ülsz, akkor nem anyázod végig az utat, míg beérsz a melóhelyre, a meetingen nem osztod ki a kevésbé kompetensnek vélt kollégádat, kávészünetben nem pletykálsz ki másokat, ebédszünetben vega kaját eszel, hazafelé inkább a piacon vásárolsz be, végül nem a Valentino bőrcipőt választod, otthon nem vered ki a balhét a kupi miatt, és lefekvéskor a tükör előtt nem ostorozod magad azért, amilyen vagy/nem vagy.

Tudatában vagy az érzelmeidnek, de nem azonosulsz velük, életedet nem reaktív módon éled, hanem proaktívan. Leírva ezek némelyike talán könnyű dolognak tűnnek, de a megvalósítás azért nem mindig piskóta. Nyilvánvalóan ezek a jógások sem szentek, csak emberek, akik néha hibáznak, de ami megkülönbözteti őket másoktól az a komoly tudatosság, fegyelem és elhivatottság, ami meghatározza a hétköznapjaikat.

Zárásként

Fontos tudni a jóga kapcsán, hogy ez nem olyan, mint a legtöbb vallás, amiben le van írva, hogy mit kell elhinni. A jóga, ahogy már szó volt róla, egy teljesen gyakorlatias ’tudomány’. Természetesen megvannak a saját tradicionális forrásai, de semmit nem kell vakon elhinni, hanem meg kell tapasztalni személyesen.

Meg kell tapasztalni először azt, milyen érzés, amikor egy jógaóra után kellemesen fáradtan, de feltöltődve mész haza. Meg kell tapasztalni, milyen, amikor több energiád van a munkában, mert előző este jógáztál. Meg kell tapasztalni, milyen érzés, amikor kezded kiegyensúlyozottabbnak érezni magad, amikor már nem stresszelsz annyit a napi dolgokon és ezt mások is észreveszik rajtad. Meg kell tapasztalni, milyen, amikor a tested formálódik, megszabadul a felesleges anyagoktól és kezded jól érezni magad a bőrödben. Az is fontos tapasztalás, amikor már nem érzed magad bádogembernek, és apró fejlődéseket veszel észre magadon. Amikor először sikerül egy korábban lehetetlennek hitt gyakorlat. Meg kell tapasztalni, milyen az, amikor már más dolgok kezdenek érdekelni, amikor eltolódnak a hangsúlyok, amikor a sallangos dolgok elmaradnak, újraértékelődnek az emberi kapcsolatok, előtérbe kerülnek az igazi értékek. És meg kell tapasztalni, hogy milyen az, amikor Te magad változol, és ezzel hogyan változik a világ körülötted. Ezekben a megismerésekben, felfedezésekben rejlik a jóga igazi transzformációs ereje.

Angalét Zsuzsa